IKR Tudástár

A Liebig-féle minimumtörvény jelentősége a tápanyag visszapótlásnál

Az ún. relatív minimumtörvény megfogalmazása JUSTUS VON LIEBIG német tudós nevéhez fűződik, aki már az 1800-as évek második felében felismerte a termést meghatározó alapvető tényezők jelentőségét, melyek a követezőek:

• víz
• tápanyagok
• fény
• hőmérséklet.

Ez a felismerés jelentette a tápanyag-visszapótlás (műtrágyázás) modern szemléletének megalapozását. A termés és az azt meghatározó alapvető tényezők törvényszerűségét a világszerte ismert ún. "hordó-elmélet" szemlélteti a legjobban: a hordó különböző magasságú dongáinál a beleöntött víz vagy termés ott folyik ki, ahol a legalacsonyabb donga van.

A tápelemek és a környezeti tényezők a hordó dongáinak felelnek meg. Mindegyik donga hossza más, az ellátottságtól függően. A hordóba töltött víz szimbolizálja a termés mennyiségét (termésszintet). Mindig az a tényező (tápelem) limitálja a termés mennyiségét, amelyikből a legkevesebb van.

A kieső termés a meg nem térülő ráfordítások miatt anyagi veszteséget is okoz.

Minimumtörvény:

A (relatív) minimumban lévő tényező - tápanyag, víz, fény, hőmérséklet - korlátozza a termés nagyságát. Ez mindaddig tart, amíg egy másik tényező kerül minimumba.

A relatív minimumtörvény kiterjeszthető más termelési tényezőkre is.

A minimumban - vagy jelentős hiányban lévő tápanyag által okozott terméscsökkenés a termelésre fordított költségek megtérülésében is jelentkezik, tehát anyagi veszteséget is jelent.

Foszfor a talajban

• a talaj összes foszfortartalmának (szerves + szervetlen) csak kis mennyisége hasznosítható közvetlenül.
• a kijuttatott foszfor tartalmú műtrágyákból származó foszfor is - ha a növények nem hasznosítják - viszonylag gyorsan átalakul nehezebben oldható foszfor vegyületekké, kötött lesz
• az oldhatóságot figyelembe véve a foszfor felvétele a gyengén savanyú és a semleges kémhatású talajokon a legkedvezőbb
• a növények gyökérzetének kiterjedtsége befolyásolja a foszforfelvevő képességet, így pl. a pillangósok jóval felülmúlják ebben a tekintetben a gabonaféléket
• a talajnedvesség és talajtömörödöttség különösen erősen befolyásolja a növények foszforfelvételét
• a Mg és P ellátottság kölcsönösen szinergens módon (egymás hatását erősítően) befolyásolja e két elem felvételét és hasznosítását a talajból
• a növények H₂PO₄^- és HPO₄^2- formájában veszik fel a talajból
• a növény foszfortartalmának nagy része a generatív szervekben - termésben - koncentrálódik
• a foszfor a növények energiaforgalmában tölt be nélkülözhetetlen szerepet (ATP, ADP..), így hiányában a fehérje- és szénhidrátszintézis komoly depressziót szenved, romlik a termés minősége (sikér-, cukor-, keményítőtartalom)
• betöltött szerepéből adódóan a növényeknek fejlődésük kezdetétől folyamatosan szükségük van a foszforra, a fejlődés korai szakaszában előforduló foszforhiányt a későbbi foszforellátás már nem hozhatja helyre.
• Gabonaféléknél a bokrosodás végére, szárba indulás kezdetére eldől az abban az évben elérhető maximális hozam mértéke - optimális környezeti tényezőket feltételezve a tenyészidőszak további részére - hiszen a kalászkezdemény ekkorra már kialakult
• a növény fejlődésének olyan fázisaiban, ahol az különösen nagy mennyiségű energiát használ fel (generatív szakasz) jótékony hatású a könnyen felvehető, vízben jól oldódó foszfort tartalmazó műtrágya kijuttatása

Kalcium a talajban

• nagy része oldhatatlan formában van jelen, a kalcit és a dolomit Ca²⁺ tartalma mobilizálható leginkább
• oldhatóságát jelentősen befolyásolja a talajban levő szerves anyagok lebomlása során keletkező CO₂ hatására képződő szénsav, illetve a növényi gyökérsavak.
• a vízoldható kalcium kimosódási vesztesége jelentős lehet
• a növények Ca²⁺ formájában veszik fel a talajból
• fontos szerepe van a vegetatív növényi részek fejlődésében, illetve a tápanyagok sejtszintű szállításában
• a növények zavartalan fejlődéséhez folyamatosan szükséges jelenléte a talajoldatban
• savanyító hatású műtrágyák felhasználásakor karbonátmentes talajokon indokolt volna mésztrágyázást is alkalmazni

Kén a talajban

• szerves és szervetlen kötésben fordul elő
• a talaj szerves kéntartalma a talaj humusztartalmával pozitív korrelációban van
• a növények SO₄^2- formájában veszik fel a talajból
• jelentős forrás volt a csapadékkal érkező kén mennyisége, melynek jelentősége napjainkra a szigorúbb környezetvédelmi előírások és ezzel a kisebb ipari kénkibocsátás hatására csökkent
• a szuperfoszfát alapú foszfortrágyázás háttérbe szorulásával a szuperfoszfáttal kijuttatott kén mennyisége is jelentősen lecsökkent
• élettani szerepe a kéntartalmú aminosavak, enzimek, fehérjék felépítésében rejlik
• a minőségi mezőgazdasági termékek előállításának érdekében szükséges, hogy a talajban megfelelő mennyiségben legyen jelen, búzánál a fehérjetartalom minősége, olajnövényeknél az olaj mennyisége és minősége szempontjából fontos kérdés a S ellátottság

Péntek Csaba
termékmenedzser