A búzatermelők körében ma a leggyakoribb kérdés,
hova lehet értékesíteni a betakarításra váró termést. Ha tárgyilagosak
vagyunk,
azt kell mondani, ez évben is az állam lehet a legnagyobb
vásárló az intervención keresztül.
Az elmúlt év tapasztalata
bebizonyította, hogy intervenció nélkül
nehéz helyzetbe kerülhettek volna a termelők. Akkor is
így van ez, ha a rendszer még mindig vontatottan működik és
sok
esetben
az új búza majd ott találja a régit a raktárakban.
Az intervenció
pozitívuma, legfőképp a "garantált védőár", emellett azonban
van negatív hatása is.
A jelenlegi alacsony intervenciós minőségi
követelmények nem ösztönzik a termelőt a minőségi áru előállítására.
Intervenciós
minőséget lehetett produkálni az elmúlt évben a bizonytalan
eredetű, fémzárolatlan vetőmaggal, melynek aránya a
fémzároltak kárára
jelentősen nőtt.
Sajnos a kedvezőtlen piaci viszonyok
is (indokolatlanul erős forint, fuvarhátrány, a tengeri kikötőkig
stb.)
a raktárakban
"marasztalták" a búzát, ami tovább rontja a betakarításra
váró még ismeretlen minőségű búzák értékesítési esélyeit.
Mire lehet
számítani az új búza raktárba kerülésével?
Az lenne
a legrosszabb, ha a betakarításkor a már érett búza többször
megázik, mert akkor reális veszélye
lehet
annak, hogy
az esésszám még az intervenciós érték alsó (220
sec.) határát sem éri el. Az ilyen búzák egyaránt kizárják
magukat a
malmi és az intervenciós értékesítésből.
Megfontolandó
tehát - ahol erre lehetőség van - a búza magasabb, 16-20
% körüli nedvesség tartalommal
való
betakarítása, majd
átfúvatása, szárítása, elkerülve ezzel az esetleges
alacsony esésszám miatti veszteségeket, nem utolsó
sorban a csírás
szemek okozta minőségromlást.
A sikeres búzatermesztés
érdekében amennyire fontos a korszerű agrotechnika alkalmazása,
ugyanolyan
lényeges feladat a
betakarítás, a terménykezelés szakszerű végrehajtása.
Az lenne a kívánatos,
ha a műszaki feltételek mindenhol lehetővé
tennék a 10
napon belüli termény betakarítást, a búzát
pedig minőség szerint lehetne
elkülöníteni. Sajnos a termelők többsége -
főleg a magángazdaságok - nem rendelkeznek ilyen feltételekkel.
Az
elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a gabonatárolásra
használt épületek, raktárak
betakarítás
előtti fertőtlenítése
egyáltalán nem, vagy nem megfelelő szakmai
körültekintéssel valósul meg.
Az ilyen tárolókban
elhelyezett termények idő előtt rovartetőzöttek lesznek,
az árut
így
nem lehet
piacra vinni, a vevői
lehívások (malmokba, uszályba stb.) késnek,
az elhúzódó teljesítésnek
anyagi konzekvenciái vannak.
A fő növények
körül a búzának a legszélesebb körű a minőségi követelmény
rendszere.
Az egyes minőségű
tételek
piaci
árának szóródása ezért ilyen tág határok
között mozog, elérheti a tonnánkénti
3-5 e Ft-ot is. Ahol ez lehetséges érdemes
tehát a minőség szerinti tárolás.
Minden,
a terményt saját vagy bérraktárban elhelyező termelőnek minőségi
bizonyítványt
kell szerezni
az árujáról, annak
birtokában lehet csak korrekt üzletet
kötni, és a szerződéseket teljesíteni.
A
minőségnek ki kell terjedni az MSZ előírásaira, egyben célszerű
megrendelni
az intervenció
szerinti minőségi
vizsgálatot is.
Az elmúlt évben már egyre több vevő,
főleg külföldiek kérték az alveográfos
W és P/L
érték szerinti
vizsgálatot is,
azok a termelők, akik ilyen paraméterekkel
is rendelkeznek, könnyebben
értékesítik áruikat.
Átlagos betakarítási
időjárás mellett van esély arra, hogy az új termés
több mint
a fele étkezési
minőségű
lesz.
A magas sütőipari értékű,
hibátlan búzák a hazai malmokban rövid időn
belül vevőre
találnak.
Értékesítési
gond
várhatóan a takarmány
búzával lesz főleg akkor, ha
az állatállomány tovább csökken, vagy
ha a forint
lényegesen nem gyengül.
Az ország
keleti régiói a magas szállítási költségek miatt verseny
hátrányban
vannak azokkal a Dél-Dunántúli
régiókkal
szemben,
melyek területén futnak az
export útvonalak. Hosszabb távon csökkenthetné
a különbségeket
a tiszai folyami
szállítás
feltétel rendszerének
kiépítése.
Segítheti a külpiaci
értékesítést, ha az öt fő búzatermelési régió
közül (USA,
Kanada,
Argentína,
Ausztrália,
EU) háromban bármilyen okból
csökken a búzatermés, ami
felhajthatja az árakat.
A fenti
értékesítési gondok miatt nem megkerülhető a további
dinamikus
tároló
építés, állami
szerepvállalás mellett.
A
megfelelő tároló kapacitás kiépítése jelenthet csak
biztonságot a tartósan
jelentkező áru
többlet mennyiségi
és minőségi
elhelyezéseire. Reálisan
nem lehet számítani arra,
hogy
a hazai gabonatermelésnek
rövid vagy hosszabb távon
lesz alternatívája.
Az olajos
növények vetésterülete várhatóan jelentősen nem
változik részben piaci,
részben agrotechnikai
okok miatt,
a vetés szerkezetben
marad tehát a 60 %-ot
meghaladó gabona túlsúly.
Várhatóan nem lesznek
értékesítési gondok
a másik nyári betakarítású
növényünk, a repce
esetében.
A felmérések szerint,
minthogy 250 e t
magra lehet számítani
országosan, melynek
nagyobb
részét a
nyugat-európai olajütők
veszik fel, a termés
egy kisebb része
bio
dízel gyártó üzemhez
kerül, mint alapanyag.
Tároló
hiány a repce esetében is jelentkezik,
ezért az
eladásokat célszerű
július-augusztusi
határidőkre kötni.
A tároló térrel
rendelkező termelőknek
egy novemberi szállításra
jobb
ár esélyeik
vannak,
legalább 2-3 e
Ft-al tonnánként.
Szinte
kivétel nélkül minden termelő
már
most szeretné
tudni, hogy áruját
milyen
áron értékesítheti.
Ahogy
az előzőekben
utaltunk rá az ár függ a
raktárakban maradt
elmúlt évi
termés mennyiségétől,
a várható
terméstől,
a főbb gabona
termelő régiók
termés kilátásaitól,
tehát
a kereslet, kínálati
viszonyoktól,
nem utolsósorban
a Ft erőségétől,
vagy
gyengeségtől.
A
hazai felvásárlók, malmok, keverőüzemek
számítva az
ismételt nagy
termésre még
kivárnak az
árajánlatokkal.
A termelők,
integrátorok
a minőség ismerete
nélkül csak
takarmánybúzára
mernek külpiaci
szállításra
szerződést kötni.
Néhány héttel
a
betakarítás
előtt a piaci
várakozásokból
arra lehet
következtetni, hogy az étkezési
búza ára 20.000-22.000
Ft/t, takarmánybúza
18.000 Ft/t
körül alakulhat,
kissé alacsonyabban
az
elmúlt évinél.
A repce ára
rövidebb szállítási
határidőre
(július, augusztus) 43.000
Ft/t, novemberre
46.000 Ft/t
körül alakulhat,
ezekre a
határidőkre
már voltak
ilyen áron
kötések. Az árak telephelyi
paritáson értendők.
Tudjunk
azt, hogy
a termelési
költségek
a fő növények
esetében
meghaladják a 100,000 Ft/ha
értéket (a
termelés
színvonalától függően változó
mértékben),
a hozamok
és az
árak
ismerete
alapján kiszámítható
a
termelés
eredménye.
A jövedelmező
termelés
érdekében elkerülhetetlen
a ráfordítás,
hozam viszonyának
szigorú elemzése,
ennek
figyelembevételével
a 2005/2006-os
év tervezése
és megszervezése.
Dr. Marton László
