Az első (mai értelemben vett) szántóversenyek a XIX. Század elejére tehetők. Kemner német szakíró szerint a mozgalom gyökerei Írországban, ill. Új-Zélandban keresendők, ahol 1816-os, ill. 1820-as korabeli leírások találhatók ekeversenyekről.

A magyarországi kezdeményezésekről a Pallas Lexikon közöl összeállítást, amely szerint az első gyapjúkiállítás és ekeverseny 1841-ben volt.

Az első igazi versenyszántást viszont 1866-ban Enyingen szervezték, amelyet sok-sok hazai és nemzetközi verseny követett.
A szántóversenyek rendszerbe foglalásáról a Szántó világszövetség (World Ploughing Organization) 1952-es megalakulása óta beszélhetünk.

Az alapelvek tisztázása után az első világversenyre 1953-ban Kanadában került sor. Az alapszabály szerint a Szövetség célja a következők szerint foglalható össze:

• fejlessze a szántás tudományát és gyakorlatát,
• népszerűsítse a szántó világversenyeket,
• segítse a bemutatók és kiállítások szervezését,
• nyújtson támogatást és segítséget a műszaki fejlesztéshez,
• alapozza meg az élelmiszertermelést a világ növekvő népessége számára,
• segítse a barátságot és a megértést a tagországok népei között és támogassa az együttműködést mindazon szervezetekkel és csoportokkal, amelyek ugyanezen célokért dolgoznak

A világversenyek mindenütt hatalmas nézőközönség előtt folynak, a világversenyhez az országos versenyeket is hozzákapcsolják és kiegészítő programként gépbemutatókat szerveznek. A népünnepély jellege sem marad el: a szokásos kulturális bemutatók mellett régi gépek bemutatása, répadobó, bála-emelő és egyéb ügyességi versenyek is részei a programnak.

A minőségi igények (talaj- és környezetkímélő művelés) növekedésével a szántás technológiája és technikája is változott. Ennek eredményeként Európában megkezdődtek a váltvaforgató ekés versenyek. A változtatás sikerét bizonyítja, hogy az idén már a 26. Európa Bajnokságot tartják ill. hogy a napjainkban már a Világversenyen ("Világbajnokság") is kötelező, minimum egy válvaforgató ekés gépcsoportot indítani.

A hazai szántóversenyek szervezése szintén a múlt század első felében kezdődött. Az első periódus legnagyobb versenyei 1866 Enying, 1882 Agárd, 1887 Puszta-nagytelek, 1909 Mezőhegyes, 1919 Galánta. A két világháború közötti időszak legmozgalmasabb periódusa 1925-30, amikor öt nagyversenyt rendeztek. Az újkori versenyek három szakaszra bonthatók. Az FM támogatásával szervezett Országos Felnőtt és Ifjúsági Szántóversenyek (1961-68) tulajdonképpen még kisgépekkel és a World Ploughing Organization (WPO) szabályzata szerint működtek. A nagyméretű gépcsoportok terjedése és a KGST hatása az 1978-87 közötti időszakban dominált. A Magyar Szántóverseny Szövetség megalakulása és a WPO-hoz történő ismételt csatlakozás után 1995-ben indult újra a szántóverseny mozgalom. Mégpedig az eredeti programot folyamatosan bővítve először a nagygépekkel, majd váltvaforgató ekékkel és végül a fogatos szántással.