A világversenyeken alkalmazott bírálati módszerek a tapasztalatok alapján fejlődtek-finomodtak. Most már tarlón és gyepterületen folyik a verseny, a két napon más-más bírói testülettel.

A bírálati szempontok:

• a nyitóbarázda minősége,
• az összevetés tökéletessége,
• a növényi maradványok alátakarása,
• a szántás minősége,
• a záróbarázda tökéletessége,
• az összbenyomás,
• egyenesség (4 részben értékelve),
• az ekeleeresztés és kiemelés pontossága.

A hazai szántóversenyek a világversenyek szabályai szerint a következő kategóriákban kerül(het)nek megrendezésre:

I. kategória:	2 és 3 testű ágyekékkel
II. kategória:	4-5 testű ágyekékkel
III. kategória:	2-3 testű váltvaforgató ekékkel
IV. kategória	4-5 testű váltvaforgató ekékkel
V. kategória	fogatos ekékkel.

A versenyszántás követelményei a gyakorlati munkától némileg eltérnek (pl. a szántás sebessége 3-5 km h-1), főleg azért, hogy a szabatos bíráskodás feltételeit megteremtsük. Az eketestenként 10 m széles és 100 m hosszú parcellák (ágyekéknél téglalap, váltvaforgató ekéknél trapéz alakú) felszántására 3 óra áll a versenyzők rendelkezésére. A nyitó/kezdő barázda húzás időtartama 20 perc, amelyet egy- órás bíráskodási szünet követ, majd 2 óra 40 perc alatt kell a szántást befejezni. A versenyzők munkáját a bírói csoportok 12 szempont alapján, 0 és 10 pont között értékelik.

A hazai szántóversenyek szervezését, és bonyolítását, valamint az európai és világversenyeken való részvétellel kapcsolatos ügyvitelt a Magyar Szántóverseny Szövetség irányítja és végzi. A szükséges költségek biztosítása érdekében létrehozta a Szántóverseny Alapítványt és kidolgozta a szántóverseny mozgalom támogatói rendszerét.

A szántóversenyek szervezése természetesen nem öncélú tevékenység, hanem mezőgazdaságunk fejlődésének alapja. Gazdaságos és természetbarát mezőgazdasági termelés ugyanis nem képzelhető el minőségi szántás nélkül, amelynek feltétele, - a megfelelő szintű traktor és eke mellett - a jól képzett és megfelelő gyakorlattal rendelkező gazdálkodó. Az elméleti képzettség az oktatási intézményekben megszerezhető, a szükséges gyakorlat azonban csak a szántóversenyeken sajátítható el.

Ennek oka az, hogy a szántó ember munkáját általában egyedül végzi, ezért nem áll módjában munkájának minőségét másokéval összevetni. A fejlődés egyik legfontosabb feltétele viszont éppen a szaktudás bemutatása és bírálatra bocsátása, valamint mások (a jobbak) munkájának alapos megfigyelése. A szántóversenyek erre lehetőséget adnak és nem lehet véletlen, hogy azokban az országokban a legmagasabb a szántás színvonala, ahol évtizedek óta rendeznek versenyeket.

Reményeink és törekvéseink alapján várhatóan mi is ezen országok közé tartozunk és büszkén használhatjuk majd a Világ Szántó Szövetség (WPO) Tibullus római költőtől kölcsönzött jelmondatát: " pax arva colat" azaz "a béke művelje a szántóföldeket."